...

pech-széria
ennyi

hogy érezni lehessen benned a vitaláitást...

mit tehetsz,ha nem úgy jött össze a hét,ahogy tervezted?
*egyél csokit
*barátnőzzél
*tolj el nyugodtan egy cigit az erkélyen a hűs szellőben
*sétasétaséta
*mozogj
*szoliz
*menj el fodrászhoz
*menj el bulizni
*nézz meg egy jó filmet
*relax
*egy kis boldogság...mert azért volt ilyen is a héten


hogy segít-e?
majd hétfőn megmondom.
az éjszaka mindig új erőt hoz.
a boldogság ágyra jár.
kékszőlő vagy gyerekrágó íz?
lényeg,hogy érezd.

?

miért kell lebecsülni?
miért nem lehet elhinni,hogy az alapműveltségem megvan?
én se kedvelem magát...de én ezt nem tehetem meg.
sajnos.
hogy szakadna ketté a világ és nyelné el azokat,akik nem ide valók.
düh.
pech.
pánik.
csak ne megint pánik-roham...

feeling

a gép előtt ülök hideg bodza szörppel és ropival.
sötétítő behúzva. hűsölés.
retro egynyári slágerek.
akkor is strand-illat van.
szerdán buli hajnalig.
mi ez,ha nem nyár?

hmm ez jól esett, lélegezz mélyeket

szerencsére jól sikerült.
persze természetes módon már az első éjszaka szétcsaptuk magunkat lelkileg egy jól beválasztott filmmel. Bébi, a te döntésed volt:)
az apácák imádkozzanak,a kurvák keféljenek.

éljen a kantin.
ahol meg lehet találni a régi barátokat. lelki vigasz. egy aprócska folt ocsmány városunkba. ahol a betörő vasvillával szúrja le a ház tulaját...cöcc hát igen ez van. sin city.
lelkibéke. dejómostcsakúgyellenni.
köszönöm az egy nap forróságot. többre számítottam, folytatódhatna a nyári-meleg tendencia:D
kókusz illat. sokatmondó pillantások. éjszaki elkóborlás az idegenbe. hmmm de fincsiiii.atomgyönyörű.és milyen barna. igen babu. rohadtul nincs már sok hátra és ígéretet beváltva visszatérünk.
és most eszméletlenül kiélvezzük;)
ciao tizios hihihi

dőlj hátra. hunyd le a szemed. gondolj rá. erősen. hogy mire? a nagy semmire. a kavargó színekre chill aláfestéssel. gondolj arra, hogy mi vár rád. mit akarsz kezdeni magaddal. hol van az a pont, amikor azt mondod, bassza meg. lélegezz. mélyeket. delírium. ugye milyen jó. érezd.éld át.szeresd.élj.

mert elég,elég, NEM ÉRTED,HOGY ELÉG

pénz?karrier?hatalom?perverz vágyak?
mind csábító, mind kell, sőt, minden kell
nem,nem várok, nincs sok időm
még annyi sem
repül az idő
pedig jó (lenne) veled,mikor csúszik az idő
hogy kivel? én sem tudom, de nem is érdekel
csak jó lenne már
mert esik az eső, a hangulat hanyatlóban, tanulás a nyakamon
de csajos hétvége
ez lebeg előttem:)
meg Szabi végre
vééééééééééééégre
ez se hiszem:D 3 hónap után...köhhh
bár ezt az időt sokkalom
bár többnek tűnt...sokkal többnek
picsába az időjárással
picsába a szerelemmel
és picsába azzal,hogy mindenki szerelmes és megőrült és nem lehet mit kezdeni már velük
picsáááába
kell a nyár, a nagy melegek, a nagy koncertek, a nagy utazás és legfőképp a nagy éjszakák
a nagy átbeszélgetett és átnevetett, átcigizet és hmmm néha átivott éjszakák
mert ilyenkor érezzük, hogy igazán élünk.
de ilyenkor TELJES SZíVBŐL
és ez az élet addiktív....csak úgy,mint sokminden, ami örömet okoz.
szokj rá te is
hidd el nekem
jót fog tenni

köhhhköhhh

VEN. az ablakomtól hmm talán 15-20 méterre. hát persze,hogy sokat alszok. most,hogy drágadórimnál tudtam aludni úgy 8 órát,jól érzem magam, de még így is olyan,mintha egy fátylon keresztün nézném, mi történik velem. DELíRIUM. folyamatos flashek. kint félmesztelen ostort csattogtató fiúk.asszem.denemtuti.
görcsbenrángás. nem a legkielégítőbb kísérlet lelki-űr kitöltésére barátnőkkel. kevés. megható.nagyon jó. atomfasza. de ez most nekem kevés. keserű szájíz. nem,ez most kivételesen nem reflux.ezaz élet.bor kéne,de nem bírja a gyomor. pedig a számban érzem az ízét.sajnos nem ismerek mindenkit annyira,amennyire kéne.APICSÁBA.


Zazie dans le métro

Jeanne Lalochére hirtelen felébredt. Szakvéleményt kért az éjjeliszekrényre tett karórájától: hat óra elmúlt.
-Rohannom kell.
Néhány másodpercet mégis azzal töltött el, hogy szemügyre vegye a fickót, aki meztelenül horkolt mellette. Figyelmesen megnézte nagyban,majd kicsinyben, nevezetesen azt a tárgyat vizsgálgatta nyugodtan és higgadtan, amely egy nap és két éjszaka annyit foglalkoztatta,s amely most inkább jóllakott pólyásbabához hasonlított,mintsem nyalka,tüzes gránátoshoz.
-És méghozzá buta is.
Gyorsan felöltözött,különböző dolgokat hajigált be a retiküljébe, és úgy-ahogy helyrepofozta az arcát.
-Nem szabad elkésnem. Ha meg akarom találni a lányomat. Ahogy Gabrielt ismerem,biztos,hogy halálpontosan ott lesznek. Hacsak nem történt vele valami.
Szívére szorította a szájrúzsát.
-Hacsak nem történt vele valami.
Befejezte az öltözködés műveletét. Még egyszer megnézte a mukiját.
-Ha újra eljön,és felkeres.Ha nagyon erőlteti a dolgot. Talán nem mondok nemet. De én nem futok utána.
Csendesen becsukta maga után az ajtót. A szállodaportás taxit szerzett neki, és félre a pályaudvarra ért. Egy kicsit elbámészkodott,majd átment az indulási oldarra. Rövid idő múlva megérkezett Zazie,egy férfi kíséretében,aki a táskáját vitte.
-Nini-üdvözölte Jeanne Lalochére-,Marcel!
-Amint látja.
-De hiszen ez a gyerek állva alszik.
-Nagyot lumpoltunk. Nézze el neki. És nekem is nézze el,ha most elpályázom.
-Nincs valami ragyogóan. Na,tűnök is el. Viszlát,kislány.
-Viszontlátásra,möszjő-köazönt el. Viszlát,kislány.
Jeanne Lalochére felsegítette a fülkébe.
-Na,jól mulattál?
-Hagyján.
-Láttad a Metrót?
-Nem láttam.
-Akkor mit csináltál?
-Öregebb lettem.