26 november 2013

Kicsit reménysugár

Sose hittem volna, hogy egy kőműves fog boldoggá tenni, de így történt. Megadta a löketet a derűlátás felé. Eddig úgy éreztem magam, mint az amisok abban a TLC műsorban. Korlátok között, megszabott határokon belül is csak lábujjhegyen tipegtem. Aztán jött pár jó hír, vagyis számomra egyenesen csodálatos. Jövő nyarunk fix programja Kispál és a Borz koncert. Nemrég már sírtam, annyira hiányzott, nehéz ezt elmagyarázni. Ez az együttes és Lovasi annyira hasonló lelkivilágú, mint én. A dalaik elkísértek tinikoromtól a kisfelnőttségig. Szürreális álom, közös dödörgés, cigi, sör, kürtöskalácsillat, önfeledt tánc, üvöltés, sírás, szeretés, fénybenülés, utazás, fesztivál, szabadság....annyi szó van, ami "kapcsolatunka" kifejezi. És most újra boldoggá tesz, ráadásul most a szerelem is társulni fog. Alig várjuk!

Ezt megfejelte, hogy nyertem egy nagyon fincsi parfümöt...tudom, tudom, de inkább ez, mint a drog :)

Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy tavasszal kerül rám egy szép idézet, ami a lényemet jellemzi:

"A vers mindig megvigasztal engem, a dal meg tudja, mitől fáj"


Köszönöm, hogy vagytok!