kezd tavaszodni...csak nem vesszük észre

tavaszi fáradtság. ismerős?

én ennek tetejében még a nyakamat is elaludtam és reggel nyelvtan zh-t írtam.

fincsi. dehát ezután a hétvége után ez is jól esik.

sajnálom, hogy egy alaptulajdonságomon nem tudok felülkerekedni. tényleg sajnálom.

nagyon. még akkor is, ha szerintem ez már túldramatizált.

persze, tudom,hogy mindenki máshogy látja a saját életét.

úgyis rég öregbítettem a hírnevem...nem mintha ezt akartam volna...isten ments:S

nem változtatott meg az egyetem. csak a felszínen. de nem is kell változni.

csak akkor, ha tényleg eljön az ideje. az enyém még nincs itt.

csöppetsem szokványos hétfő

az új hét elkezdődött.
megint veszprém, fantasztikus kipihentség.
atomunalmas órák áradata.
de voltam könytárban. és megyek koncertre.
találtam egy szép verset. aki eddig nem szerette weöres sándort az most se
fogja megszeretni.
de magamat szeretem a legjobban. és nekem tetszik. szóval vess rá egy pillantást.

A pusztító

Elviszem a csillagok családját
a pataktól száz mérfölnyire.
A dús völgytől,hol a szél elolvad,
elviszem a Napot és a Holdat,
a sötétség gyűrődjék ide.

A sugarak nélkül maradt kőből
a hollóknak sámfát faragok
és rávések gondos útitervet.
Mély tövénél megfogom a nyelvet,
ne maradjon más,csak a ragok.

na ugye,hogy jó:)