az új hét elkezdődött.
megint veszprém, fantasztikus kipihentség.
atomunalmas órák áradata.
de voltam könytárban. és megyek koncertre.
találtam egy szép verset. aki eddig nem szerette weöres sándort az most se
fogja megszeretni.
de magamat szeretem a legjobban. és nekem tetszik. szóval vess rá egy pillantást.
A pusztító
Elviszem a csillagok családját
a pataktól száz mérfölnyire.
A dús völgytől,hol a szél elolvad,
elviszem a Napot és a Holdat,
a sötétség gyűrődjék ide.
A sugarak nélkül maradt kőből
a hollóknak sámfát faragok
és rávések gondos útitervet.
Mély tövénél megfogom a nyelvet,
ne maradjon más,csak a ragok.
na ugye,hogy jó:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése