25 december 2010
23 december 2010
18 december 2010

ma amikor a keletiben sétáltam komolyan megfordult a fejembe,hogy a pénzecskémből felülök egy külföldre tartó vonatra. az úticél nem lényeg.
ez az év a szopatásomról szólt. akármit próbáltam, nem sikerült, ha még jobban próbáltam, akkor még rosszabb volt,hogy nem sikerül. dührohamok előznek meg sírógörcsöket. legszivesebben otthagynám ezt az egész szart és máshol fejezném be. jobban járnék, minthogy a tesivel szenvedek még vizsgaidőszakban is, talán nem csúsznék önhibámon kívül és egy nagyobb munkát nem fikáznának széjjel. önök emberek? vannak érzéseik? imádom, amikor alulosztályoznak és semmit nem tudok érte tenni. még jó,hogy megadják a javítás lehetőségét....ANYÁTOKAT
09 december 2010
Jack Kerouac:
"Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem ÉLET-nek azt, ami valójában FÁJDALOM."
"Az emlék és az álom mindig összekeveredik ebben az eszelős univerzumban."
"Ebben a világban nem lehet élni, de nincs hová menni."
"A földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek."
"Bűntudatom van, hogy egyáltalán az emberi fajhoz tartozom."
"Légy szerelmes a saját életedbe!"
05 december 2010
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)